Ezen a napon volt egy nagyobb megborulása, mert úgy érezte nincs túl a “Zs”-n.
Mondtam Neki, hogy menjen pénteken a gyerekekért próbálkozzon be. Ha a “Zs” fogadja a közelesédét akkor van esély helyre tenni a kapcsolatot, bár a bizalom már a múlté. Ha nem fogadja akkor meg kellene próbálnia tovább lépni, akár velem akár mással.
Nem igazán értette miért próbálom “Zs” karjaiba lökni.
Én sem értettem, mert ha kibékültek volna nekem az elég nagy fájdalommal járt volna, de természetesen emelt fővel kiléptem volna ebből a kapcsolatból
A legnagyob baj az, az, hogy az Ő hullámvölgye borzasztóan kihatott az én lelki életemre is. Ideges voltam, nem ettem, nem ittam, nem aludtam. Nem volt jó semmi.
Eljött az ominózus péntek, amit annyira várt. Reggel írt nekem. Elkezdtünk beszélgetni, kérdeztem mi a terve a napra, mit fognak csinálni a kicsikkel. Mondta, hogy elviszi Őket játékboltba mert most volt a szülinapjuk. Elvileg 12-re ment értük, de írta, hogy valószínűleg elöbb fog menni, mert szeretné lezárni a feleségével és 100%-osan a saját életére koncentrálni. Kérdeztem a lezárást hogyan gondolja amire az volt a válasz, hogy azt még nem tudja. És engem nem akar megbántani és nem szeretne hazugsággal indítani ebben a kapcsolatban.
Hát gondoltam jó.
Elment a gyerekekért, után írt, hogy már együtt vannak a gyerekekkel nem tudja mikor fog tudni írni. Visszajeleztem, hogy rendben.
Ez egy szép pénteki nap volt amikor korán végeztem a melóban így beúltem az autóba és kimentem az “M” anyukájához, kivinni egy tálat ami még nálam volt. Kiaraszoltam a pétek délutáni forgalomban, leültünk elkezdtünk beszélgetni.
Majd egyszer csak Tr-től érkezett egy üzenet, hogy most tette le a kicsiket aludni. És folyamatosan írt. Kérdezte, hogy holnap nem találkozunk-e mert lenne miről beszélni. Kérdeztem, hogy baj van-e mire felelte, hogy nincs baj és ne higyem azt, hogy szakítani szeretne. Hát mondom oké, holnap persze tudunk találkozni. Aztán kicsit furcsa forulat. Nem találkozunk ma? Nem megyek le Me-re?
Ha kell Ő feljön értem Pestre és levisz holnap meg vissza hoz csak menjek le. Ez olyan kétségbeesettnek tűnt, még ha nem is akart az lenni.
Hát mondom nem, találkozzunk holnap és majd akkor beszélgetünk. De pedig olyan jó lenne, megismerhetném a két kis csodáját, és mennyit tudnánk beszélgetni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: